Hőszigetelés

Miért fontos a jó hőszigetelés?

Egy átlagos családi ház esetében a falakon 20–30 % hő szökik el. A tetőn keresztül 15–25, a nyílászárókon típustól függően 10–25, a pincefödémen és padlón át 10–15 % lehet a veszteség. Társasházaknál kisebb az egy lakásra eső homlokzati és födémfelület, így ott arányosan kisebb a falakon és a födémen át távozó hő aránya. Nagy lehet a különbség az egyes lakások hővesztesége között attól függően, hogy hol helyezkednek el az épületben.

A jól kivitelezett szigetelés csökkenti a téli fűtési hőveszteséget és a nyári hőterhelést, megszünteti a hőhidakat, növeli a belső terek komfortját.

Miről árulkodik a hőátbocsátási tényező (U-érték)?

A hőátbocsátási tényező az építőanyagok, szigetelőanyagok, valamint teljes falszerkezetek legfontosabb jellemzője. Ez az érték a hőveszteség mértékét mutatja, azt, hogy mennyi hő áramlik át az anyag egységnyi felületén a külvilág felé. A műszaki leírásokban a hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Nagysága az anyag minőségétől, szerkezetétől, vastagságától is függ. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag hőszigetelő képessége. 

Miért rossz a hőhíd?

Hétköznapi nyelven a hőhíd a szerkezetnek olyan része, amely jobban vezeti a hőt, mint a többi. Főként az épület sarkain, kiszögellésein, valamint a különböző szerkezeti elemek találkozásá­nál képződhetnek.

A hőhidak csökkentik a falak szigetelőképességét, és a penészesedést is elősegítik, mert a hide­gebb felületen nagyobb a páralecsapódás. Megfelelő szigeteléssel és szellőztetéssel azonban mindezt elkerülhetjük.

Mik a hőtechnikai minimumkövetelmények?

A hőtechnikai minimumkövetelmények előírják, hogy az új épületeknél a külső falak – hőhidakkal, áttörésekkel stb. – korrigált hőátbocsátási tényezője legfeljebb 0,45 W/m2K legyen. A szakértők azonban ennél szigorúbb, 0,3 W/m2K értéket javasolnak, ami jó hőszigeteléssel könnyen elérhető, akár a meglévő épületeknél is. A födémre,

Mivel szigeteljünk?

A piacon számos szigetelőanyag-típus található. A szigetelőanyagok megválasztásánál az ár, javasolt felhasználási terület mellett érdemes figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kiválasztott szigetelőanyag megfeleljen a tűzvédelmi előírásoknak. Bármelyik anyagot választjuk is, fontos szempont, hogy a hőszigetelést rendszerben vásároljuk, azaz a gyártó által ajánlott rögzítőanyagokat, ragasztókat, vakolaterősítő hálókat, vakolatokat stb. vegyük meg. A polisztirolról, kőzetgyapotról, illetve a cellulózalapú szigetelésről itt olvashat bővebben.

Szigetelés: kívül vagy belül?

Fontos szabály a falak szigetelésekor, hogy mindig a külső felületüket szigeteljük, mert a belső szigeteléssel elveszítenénk a teherhordó falak hőtároló kapacitását, és nem lesz olyan jó az eredmény, mintha kívül szigetelnénk. Ez azt jelenti, hogy a falszerkezetek mindig hidegebbek lesznek, és így a helyiség hamar kihűl, ha nincs, vagy le van kapcsolva a fűtés. Ráadásul a szigetelés mögötti felület könnyen penészedhet.

A belső szigetelés csak kivételes esetben, például műemléki homlokzatoknál vagy hétvégi házaknál ajánlott (ahol csak ritkán kell befűteni), és akkor is speciális, erre kifejlesztett hőszigetelő-rendszert válasszunk, amellyel megelőzhető a penészképződés!

Utólagos szigeteléssel akkor érhetünk el jelentős energiamegtakarítást, ha a felújítás teljes körű. Nem elég tehát csak a homlokzat­ra összpontosítani, szigetelnünk kell a tetőt, a födémet és a lábazatot is!

Rögzítés és vízvédelem

A hőszigetelő rendszer rögzítése átgondolt tervezést igényel, hiszen a megújult felületnek évtizedeken át kell majd az időjárás viszontagságaival dacolnia. A hőszigetelő lapokat egy falba rögzített fém profillal, ragasztással és mechanikusan, speciális csavarozással, szaknyelven dűbelezéssel rögzítik. Rögzítés előtt ajánlott a felületet alaposan előkészíteni, azaz a régi vakolatot eltávolítani.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy a lábazatoknál víznek és ütésnek jobban ellenálló anyagot használjunk. Gondoskodni kell a szigetelés, valamint a falak víz- és páravédelméről is, mert a nedvesség nagyságrendekkel rontja a szigetelőképességet. 

Hogyan szigeteljük a tetőt?

A lapos tető a leginkább lehűlő épületrész, ezért az legalább 14–16 cm-nyi hőszigetelést igényel. Ha megoldható, lapos tető helyett érdemes magas tetőt kialakítani. Ha sátortetős a házunk, és nem akarunk lakóteret kialakítani a padlástérben, akkor a fűtetlen padlástérben a hőszigetelő anyagot egyszerűen csak le kell teríteni, és lefedni valamilyen egyszerű, járható borítással.

Ha a padlásteret, vagy legalább annak egy részét lakótérként szeretnénk használni, a tető síkjában kell szigetelni. Ez már drágább és bonyolultabb feladat, ezért a teljes tetőfelújítással együtt érdemes csak elvégezni. Tetőterek szigetelésénél használjunk a tető felőli oldalán alumíniumfóliával borított anyagot, hogy az a nyári hősugaraktól védje a belső teret. A szigetelőszerkezetben kialakuló páralecsapódás elkerülése érdekében ügyelni kell az átszellőzésre, illetve párazáró, párafékező fólia alkalmazására. Fontos a szigetelés folytonossága, erre minden illesztésnél ügyelni kell, hogy elkerüljük a hőhidak kialakulását, se a szarufák mellett, se az egymáshoz illeszkedő táblák között ne maradjon rés. 

Milyen vastag szigetelést alkalmazzunk?

A szigetelés kellő vastagsága az egyik legfontosabb kérdés. Főszabály, hogy minél vastagabb, annál jobb, ez azonban egy határon túl nem fokozható. Általános szabályként elfogadott, hogy a szigetelés a falakon legyen legalább 8–12 cm, a tetőn pedig 20–25 cm vastag. A gyártók tájékoztató táblázataiból általában könnyen kikereshető, hogy az adott termék mennyivel csökkenti a különböző falazatok hőátbocsátási tényezőjét, és milyen vastagságban feltéve szigetel a legjobban.

A szigetelés vastagságán nem érdemes spórolni, mert a szigetelőanyag ára a teljes beruházási költségnek általában az egyharmada. A többit az állványozás, a munkadíjak, egyéb anyagok teszik ki. Néhány centivel vastagabb anyag tehát nem fogja jelentősen megdrágítani a szigetelést, viszont jelentősen csökkenti a gázszámlánkat.